Zalatárnok
A község a Zalai dombság közepén húzódó hegyháton terül el. A dombvidék
vízválasztója itt húzódik: a vizek egy része a Cserta, egy része pedig a Felső-Válicka
irányába folyik. A községet a Kozmadombi (Béci) patak és a Szigeti-patak három
részre osztja. Keleten Vakolán, Oroklánon át a Görbőföldi patak szeli át. Mindhárom
vízfolyás a Nyugat – Zalai Vízi Társulat kezelésében a Berek patakba ömlik, amely a
Mura balparti vízgyűjtőjéhez tartozik. A Szigeti patak völgyében – a völgyfenéken –
az 1960-as években meliorációs létesítmények is épültek.
A felszín a földtörténeti harmadkorban alakult ki. A Pannon tenger agyagból,
homokból álló, helyenként több száz méter vastag üledéke alkotja az alapkőzetet.
Később a földrengéses hasadékok mentén képződtek a mai felszínt is meghatározó
észak-dél irányú szélbarázdák: árkok ill. hátak, a dombhátakon lösz keletkezett, a
völgyekben holocén korú, alluviális üledéket találunk. A dombok tengerszint feletti
magassága 200-250 m, a relatív szintkülönbség 100-130 m között van.
Éghajlata részben mediterrán, részben alpesi (mérsékelten hűvös, mérsékelten
nedves. Átlagos éves csapadék 800 mm, évi átlagos középhőmérséklet 9,5 C fok, a
napsütéses órák száma átlagosan évente 1900 óra, az uralkodó szélirány északi.
A geológiai és éghajlati tényezők hatására a dombok talaja jó termőképességű
agyagbemosódásos barna erdőtalaj, a völgyekben öntés réti talajok, lejtőhordalék
réti talajokat, a pangóvizes helyeken láptalajokat találunk.
Zalatárnok község határában két nagyobb zártkerti egység alakult ki: északkeleti
oldalon a faluhoz kövesúttal csatlakozó Szent György - hegy, karbantartott
présházakkal, pincékkel, művelt szőlő és gyümölcsösökkel és Oroklán déli részéhez
csatlakozó Durgó-hegy, mely nehezen megközelíthetősége miatt leromlott állapotba
került, művelt terület gyakorlatilag nincs, elbozótosodott, spontán beerdősült, ezzel
az erdőművelési ágú területek aránya növekszik.